2. Kispesti Atlétikai Club / Budapesti Honvéd Sportegyesület
Budapest, Dózsa György út 53.
Bővebben:
Az Aréna (Dózsa György), Lehel, Csángó és a Tüzér utcák által határolt területen épült 1896-ban.
A hadba induló seregeket az ellátásukra és kiszolgálásukra hivatott nem harcolók követték az elmúlt történelmi időszakokban, mint ahogy történik ez a mai viszonyok között is sokkal korszerűbb módon és eszközökkel. Ez a szállítóoszlop (későbbi elnevezés szerint vonat) szállította azt a legszükségesebb értelemben vett tartalékkészletet, ahonnan a működő hadsereg szükségleteit biztosították. Itt tartózkodtak az ellátási feladatokat végző kísérők, szekerek, tartalék lovak, szolgák, továbbá vándorlás idején a családtagok is. Itt voltak a tartalék harceszközök, innen juttatták ki a csapatokhoz szükség szerint az élelmet, innen pótolták a sebesült és elhullott lovakat, ide kerültek a hadifoglyok és a hadizsákmány.
A katonai szállító oszlopok a történelem folyamán folyamatosan változtak, korszerűsödtek, a kor igényeinek megfelelően.
Mária Terézia uralkodása idején született meg az első katonailag szervezett „szekerész csapat" (vonatcsapat). Az uralkodó 1771. évi rendeletében, az udvari haditanács javaslatára rendelte el felállítását. Először csak két századot állítottak fel, 963 ember, 1708 ló és 416 jármű állománnyal. Az állomány a későbbiek során, háborúk és békekötések alkalmával növekedett, illetve csökkent. A békeállományt 1779-ben, 9 században állapították meg, amelyből kettőt Magyarországon helyeztek el. A szekerészek 1809-ben már fegyvert is kaptak és külön katonai szolgálati ágként szerepeltek.
A Vonat laktanya helyszínleírása:
1 Tiszti épület
2 Legénységi körlet
3 Tantermi épület
4-9 Istállók
10-11 Kocsiszínek
12 Kovácsműhely
13 Istálló a beteg lovak számára
14 Fedett lovarda
A laktanyát Szekerészeti laktanyának is hívták, mert a kor színvonalának megfelelően szekéren való szállítási feladatokra létrehozott katonai egységnek adott otthont. A szekerészek nagy tekintélynek örvendtek a katonák körében, mert az ő áldozatos munkájuk révén jutott el hozzájuk az élelem, a lőszer, a fegyver, gyógyszer és ők voltak azok, akik a sebesülteket hátraszállították a harctéren. Tehát a mai logisztikai egységek elődjei voltak.
A laktanya építésére 1896-ban került sor. A volt laktanya egyes fennmaradt épületei ma is láthatóak a Dózsa György út és Lehel utca sarkán és a Dózsa György út, valamint a Csángó utca között, a Lehel utcai utcafronton. A laktanya udvarán fennmaradt két istálló is, amelyek eredeti külső megjelenésükben láthatóak ma is. Nyerstégla falazatuk ép, egyes tégláikba karcolva ma is jól olvashatóak a laktanya első bakáinak nevei, üzenetei, gyakorta nyomdafestéket nem tűrő vágyai.
Az első betelepülő szekerész egység a császári és királyi közös hadsereg alárendeltségébe tartozott és az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásáig használta a laktanyát.
A Tanácsköztársaság ideje alatt, 1919. áprilisban, a laktanyában szerelték le a volt 69. honvéd tüzér ezredet és az 1-2. vonatosztályt.
Az 1920-as években a laktanyát a m. kir. Honvédség 1. Budapesti Honvéd Vegyesdandár alárendeltjei, illetve az 1924. május 5-én felállított Államrendőrség Központi Újonciskola (RUISK) használták. (RUISK néven működött egy rejtett közlekedési, páncélos- és hidász csapatok ügyeit intéző Belügyminisztériumi szerv, amit a békeszerződés létszám és fegyverkezési korlátozásainak kikerülése végett hoztak létre).
A haderő fejlesztésével, a haditechnikai eszközök fejlődésével párhuzamosan, számos korszerűsítésen esett át a laktanya. 1928. október 1-el a RUISK kötelékében megszervezték a honvéd páncélos osztályt és 1929. júliusi hadrendben már szerepel egy páncélgépkocsi század. 1930-ban már nyolc páncélozott gépkocsival és egy páncélozott rádiós kocsival, valamint a titkos hadrendben plusz öt harckocsival számolnak. 1929-ben javítóműhelyek kialakítására került sor, majd 1938-ban az Államrendőrség Központi Újonciskola páncéljárműves osztálya részére rakodóhíd került kialakításra a laktanyában.
A laktanyában szerveződött meg a RUISK páncéljárműves osztályából a m. kir. 1. Honvéd Felderítő Zászlóalj és ebből a laktanyából indult a frontra 1941. június 30-án, amelynek katonái – később más alárendeltségben ugyan - végig harcolták a II. világháborút és 1945 tavaszán, Németország területén kerültek amerikai fogságba. A zászlóalj katonáinak állít emléket a laktanya főépületének falán elhelyezett emléktábla.
A felszabadulást követően a laktanyát rövid ideig a szovjet hadsereg használta, majd 1948-ban a laktanya épületeit felújították a Honvédelmi Minisztérium beruházásában, a Budapesti Honvéd Hadbiztosi Akadémia, a Gazdasági, Közigazgatási Tanfolyam fogadása érdekében. A Magyar Néphadsereg vezetése, a tisztképzés újjászervezése részeként szükségesnek látta kompetens sportszakemberek, tisztek képzését a hadsereg állományának szakszerű fizikai felkészítése érdekében. Erre a volt Szekerész laktanya (1947-től Malinovszkij laktanya) látszott legalkalmasabbnak, mert csupán a sportkiképzés feltételeit biztosító létesítményekkel kellett kiegészíteni (futballpálya, futópálya, fedett sportlétesítmények, stb.) a már felújított laktanyát.
1948-ban megindult a laktanya területén a Honvéd Sportoktatói Tanfolyam (a tanfolyam indításának állít emléket egy márványtábla a főépület falán) és 1953-tól, a fegyvernemi tisztképzésre történő áttérés részeként a laktanyában szerveződött meg a sporttisztek képzése az új tisztképzési intézmény, a Sport Tiszti Iskola keretében.
A laktanya a későbbiek során a Budapesti Honvéd Sportegyesületnek (BHSE) is otthont adott. Az egyesület jelenleg is itt működik. E bázisról szervezték, szervezik a Magyarországnak oly sok sportsikert, elismerést szerzett honvéd sportéletet, sportegyesületi munkát.
A laktanya történetéhez tartozik, hogy 1956. november 8-án a laktanyában, a Sporttiszti Iskolában alakult meg az 1. Forradalmi Karhatalmi Ezred, Csémi Károly alezredes (a kecskeméti hadosztály volt parancsnoka) vezetésével, amely ezred jelentős szerepet játszott a fegyveres forradalom felszámolásában.
A laktanya eredeti formájában megmaradt egyes épületeit az elmúlt évtizedekben a Honvéd Sportegyesület és a Magyar Honvédség, illetve elődszervezete hadkiegészítő és nyilvántartó szervei, parancsnokságai használták. 2011 óta a Magyar Honvédség Hadkiegészítő és Központi Nyilvántartó Parancsnokság, valamint a Honvéd Sportegyesület használatában van.
A ma is használt laktanyaépületek Dózsa György út és Lehel utca felöli homlokzata eredeti állapotú, állagúk kitűnő és funkcionálisan is alkalmasak az elhelyezett szervek magas szintű kiszolgálására. Az épülettömb ma a Honvéd Sportegyesület irodaháza.
A laktanya bemutatásakor más- más laktanya elnevezés fordult elő a fenti összeállításban. Ennek oka, hogy a laktanya megnevezése számos alkalommal változott: 1890-ben cs.és k. Vonat laktanya; 1918-ban Vonat laktanya; 1919-ben Szekerész laktanya; 1942-ben Vonat laktanya; 1953-ban Malinovszkij laktanya; 1959-ben Malinovszkij HSE.
2. Kispesti Atlétikai Club / Budapesti Honvéd Sportegyesület:
A helyszín Kispest. A mai Budapest XIX. kerülete, amely még a múlt században, 1873-ban lett önálló. Csuda világ volt arrafelé akkoriban! Valósággal határ volt ez Kőbánya, Pestszentlőrinc, Pestszenterzsébet és a Belváros között. Talán a Határ út is innen kapta nevét, hiszen a régi anekdota szerint a Kispestre érkező villamoson gyakran volt ellenőrzés: milyen árut is hoznak a vecsési, monori parasztok a fővárosi piacra?
Azonban ennél fontosabb dolgok is történtek az akkoriban önállósuló és 30 ezer lelket számláló Kispesten. Például az, hogy megalakult a község sportegyesülete. Ez azért is volt nagy dolog, mert akkortájt főleg munkások, iparosok lakták ezt a környéket és a sport nem szerepelt az első számú időtöltésük között. Mégis felmerült a gondolat: legyen a kispestieknek önálló sportegyesületük! Már csak azért is, mert sok más kerületben ez időben kezdett népszerűvé válni a sport. Ekkor ismerték fel, hogy a munkaidő letelte után a borozgatáson-sörözgetésen kívül is lehet, sőt, kell is más hasznos, értelmes dolgot csinálni. E javaslatban élen jártak a tanárok, és addig-addig szervezkedtek, mígnem 1909 augusztusában létrejött a sportkör alakuló gyűlése. A Szent Imre herceg útján hemzsegett a nép. A jelenlévők egymás szavába vágva mondták-kiabálták javaslataikat. Voltak, akik a teremsportokat, mások az atlétikát, a futballt favorizálták. A szócsata végén dr. Varga Bálint tanár vezetésével megalakult a KAC, vagyis a Kispesti Atlétikai Club. Elnöknek Bencsik Gyulát választották, ügyvezető elnökké Szokody Imrét. A sportegyesület hét szakosztállyal – atlétika, szakosztályvezető: Báthory Ferenc, kézilabda: Kútvölgyi Károly, labdarúgás: Raix Gusztáv, motor-kerékpár: Lichler Miklós, torna: Matos Károly, ökölvívás, tenisz – alakult. Rövidesen versenyzőket is igazoltak: olyanokat, akik ekkor kezdtek sportolni, és olyanokat, akik a közelséget kihasználva más egyesületekből érkeztek a KAC-hoz. Hamarosan már 600 sportolója lett a kispestieknek.
Az eredményeken túl, a kispesti sportvezetők arra is ügyeltek, hogy megfelelő bázist teremtsenek a kerületben élő munkások sportjának, testmozgásának. A KAC megalakulásától kezdve négy évtizeden át a magyar sport egyik fellegvára volt.
1949 december 18-án a Kispesti Atlétikai Club vezetése jelentős döntést hozott 1949december 18-án a kispesti Városházán megtartott negyvenéves jubileumi közgyűlésen: a jelenlévők megszavazták és egyhangúlag elfogadták a KAC egyesülését a Honvéd Sportegyesülettel Ezzel véget ért egy fejezet a KAC életében, és elkezdődött egy új időszak a Honvéd történetében.
XIII. ker. Dózsa György út 53 (Aréna út)
Az 1900-as évek körül épült laktanyában a Magyar Királyi I. számú fogatolt vonatosztálynak és a Magyar Királyi I. honvéd felderítő zászlóaljnak adott helyet. A laktanyában a logisztikai szállítási feladatokra lovak, szekerek és azok kiszolgáló és irányító létszáma állomásozott. A budapesti Dózsa György utat 1944 őszén Aréna útnak nevezték. A második világháború után a megüresedett laktanya a Honvédelmi Minisztérium használatában maradt Farkas Mihály minisztersége alatt élsportolók válogatott játékosok elhelyezésére úgynevezett „sportszázad” keretein belül készültek.
A negyvenes évek vége felé vetődött fel először, hogy legyen a Magyar Néphadseregnek önálló sportegyesülete. Ez az elképzelés végül is a születésnapi összejövetelen megvalósult. Az alakuló közgyűlésen megfogalmazódott a Honvéd sportolói elé állított feladat. Ez így hangzott: „A BHSE a hazai és a nemzetközi sportviadalokon méltóképpen képviselje a néphadsereget, tevékenységével, sikereivel járuljon hozzá a nép és a hadsereg szoros kapcsolatához, teremtsen megfelelő propagandát a rendszeres testedzéshez, az egészséges életmódhoz. Méltóképpen ápolja azt a hagyományt, amelyet a Kispesti Atlétikai Club négy évtizedes tevékenysége során megteremtett.” Az okiratok aláírása után már semmi akadálya nem volt annak, hogy a Honvéd nyolc szakosztállyal és 262 versenyzővel megkezdje működését. A Honvéd Sport Egyesület első elnökének az egykori Hoffer-gyár volt munkását, Tapolczay Jenőt választották. Az üzem egyébként is sok sportolót foglalkoztatott. Itt dolgozott Mészáros József a bérelszámoláson, Nemes és még több futballista különböző beosztásban. Amikor a KAC megszűnt, a két kiválóság, Puskás és Bozsik üzletet kapott végkielégítésként az Üllői úton. A cégtáblán Puskás-Bozsik vaskereskedés állt.
A Honvéd hamar népszerü lett az országban. Ezt nem csak menyeiknek köszönhették, hanem annak is, hogy egyre közkedveltebb lett a rendszeres testedzés. A HSE megalakulása után szakosztályaiban 870 sportoló versenyezhetett. Így rövid idő alatt a magyar sport meghatározó egyesületévé vált. Főleg az élvonalhoz tartozó, szolgálat előtt álló fiatalok kerültek a klubhoz. Azoknak, akik a Honvéd sportolói lettek, lehetőségük nyílt arra, hogy idejük nagy részét továbbra is a sportnak szentelhessék.
Ennek megfelelően az eredmény sem maradtak el. A Honvéd 50-es évek elején egyre jobb eredményeket ért el a hazai és a nemzetközi porondon is. Egy évvel a megalakulás után a piros-fehér színek képviselői már 23 magyar bajnokságot nyertek és a nemzetközi viadalokon is szép sikereket, helyezéseket értek el. Különösen az atléták, birkózók, öttusázók, sportlövők, tornászok, úszók és vívók értek el jó eredményeket. Rajtuk kívül a csapatsportágakban kimagasló hírnevet szereztek a labdarúgók és a kosárlabdázók. A Honvéd csillaga fényesen ragyogott a sport egén. Ezt bizonyítja, hogy az 52-es helsinki olimpián több Honvéd-sportoló tiszteletére is eljátszották a magyar himnuszt. Elég csak Takács Károly sportlövő, Benedek Gábor öttusázó, Kárpáti Rudolf és Papp Bertalan kardvívó, Bolvári Antal vízilabdázó, Grosics Gyula, Lóránt Gyula, Puskás Ferenc, Kocsis Sándor, Czibor Zoltán és Budai László labdarúgók nevét említeni.
A megalakulás utáni első évek kellő tapasztalatot és alapot adtak a későbbiekhez. A Honvéd sportszerellátása a legjobbak közé tartozott. Ebben az időszakban 200 kerékpárja, 105 motorja, 5000 garnitúra melegítője, 1000 futball-labdája, 6000 pár edzőcipője, 200 kajakja és 200 evezős csónakja volt. Az egyesület vezetői a sikerek mellett nem feledkeztek meg arról sem, hogy megfelelően előkészítsék a jövőt, a még szebb, a még sikeresebb folytatást.
Igaz, 54 és 57 között megvolt az első szelekció az egyesületnél. Megszűnt többek között a kézilabda-, a súlyemelő-, a cselgáncs- és a teniszszakosztály. A nagy leépítések mellett az is közre játszott a megtorpanásban, hogy 56-ban sok klasszis versenyző külföldön maradt, mások pedig visszavonultak. A melbourne-i olimpián Tass Olga, Bodó Andrea, Kertész Aliz, Kárpáti Rudolf, Bolvári Antal és Hevesi István aranyérmet nyert, de jutott ezüst- és bronzérem is bőven a honvédos sportolóknak. A hatvanas évek elejére több körülmény megváltozott, valamint módosult az egyesület szerepe, tevékenységének feltételrendszere is. A versenyzői gárda három bázisra épült: a sportiskolára (ezzel saját utánpótlása lett a Honvédnak), a bevonuló katonákra és az átigazolásokra. Szükség volt erre, hiszen a sport nemzetközi színvonala egyre magasabb lett, s fokozatosan pótolni kellett mindazokat, akik időközben kiöregedtek és visszavonultak a versenyzéstől. A megváltozott sportpolitikai irányzatok közepette egyre nehezebb volt tartani azt a célkitűzést, hogy a Honvéd a magyar sport egyik műhelye legyen. Ez a gond főleg a sorkatonai szolgálat letelte után jelentkezett élesen. A leszerelt fiatal sportolókat nem volt könnyű továbbra is a Honvédban tartani.
Magától értetődő volt tehát: ha a BHSE továbbra is első akar lenni a magyar sportban, akkor nagy gondot kell fordítani az utánpótlás-nevelésre! Már az ifjúsági korú sportolók foglalkoztatását is szervezettebbé kell tennie, főállású, jó szakemberekkel, s megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a tehetségek kiválasztására. Ez az elgondolás és ennek megvalósítása helyesnek tűnt. A Honvéd a 60-as évek második felére továbbra is őrizte vezető helyét a hazai sportéletben.
Az 1968-as mexikói és az 1972-es müncheni olimpián már érződött ennek az elképzelésnek a hatása. Az ötkarikás játékokon a BHSE olimpikonjai a sportegyesületek közötti pontversenyben az élen végeztek. A nemzetközi sikerek olyan sportolók nevéhez fűződnek, mint Rózsavölgyi István, Tóthné Kovács Annamária atléták, Varga János, Gurics György, Csatári József, Hollósi Géza birkózók, Tuncsik József cselgáncsozó, Petrikovics Gyula, Bakó Zoltán, Buday Tamás, Frey Oszkár, Rátkai János kajak-kenusok, Nógrádi Ferenc, Tichy Lajos, Komora Imre, Kocsis Lajos, Kozma Mihály labdarúgók, Kajdi János, Badari Tibor, Botos András ökölvívók, Török Ferenc, Bakó Pál, Móna István öttusázók, Papp Lajos sportlövő, Ducza Anikó, Csányi Raymund tornászok, Tumpek György úszó, Kárpáti Rudolf, Pézsa Tibor, dr. Bakonyi Péter vívók, dr. Konrád János vízilabdázó.
A Honvéd történetének teljességéhez hozzátartozik, hogy évtizedek óta kiemelkedő helyezéseket ért el a különböző szintű nemzetközi hadseregbajnokságokon. E sikerek is hozzájárultak, hogy a Honvéd a nyolcvanas-kilencvenes években is az élcsoportba tartozott az egyesületek rangsorában. Előtte azonban 78-ban újabb átszervezés következett. A szakosztályok élére főállású felelős vezetők kerültek, a szakmai munkát pedig vezetőedző irányította. Megalakult a tudományos csoport, amely sok segítséget nyújtott a versenyzők felkészítésében. A moszkvai, a szöuli, a barcelonai és az atlantai ötkarikás játékokon is kiválóan szerepeltek az egyesület sportolói. Elég csak a kenus Vaskuti István, a kajakos Gyulay Zsolt, a vívó Kolczonay Ernő és Jánosi Zsuzsa, az öttusázó Fábián László és Martinek János, a tornász Borkai Zsolt nevét említeni. Az olimpiák közötti időszakban pedig Európa-, illetve világbajnokságokon értek el szép eredményeket…….
A következő fontos, igaz nem éppen szívderítő időpont az egyesület életében az 1989. május 4-e.
Ekkor döntött az elnökség hosszú vita után a BHSE további működési rendjéről. Megszűnt az egyesület lovas, röplabda és vízilabda szakosztálya, a birkózó, ökölvívó, sakk, sí és súlyemelő szakosztályt más honvéd sportegyesületnek adták át. 8 szakosztály maradt az egyesületben. Az egyesület a törvényeknek megfelelően önálló társadalmi szervezetként működött tovább, a Honvédelmi Minisztérium továbbra is támogató maradt. Erre az időszakra tehető az is, hogy a különböző szakosztályokba szponzorok léptek be, segítve azok munkáját. Ez néhány szakosztály nevében is megjelent a versenyeken és a sajtóban. Ezek a szponzorok napjainkig az LNX, a Schwechater, a Steffl, a KIM, a Hungária Biztosító a Westel, az Apenta, a Danone, a Nike, az Opel Gombos, a T-Mobile és a G4S. 1991 júniusától 11 sportág tartozik az egyesülethez. A nehézségek ellenére is sikerült megőriznie az egyesületek rangsorában a vezető helyét. Az utolsó három nyári olimpiát vizsgálva a 2004-es athéni olimpián a Budapesti Honvéd sportolói szerepeltek a legjobban, és végeztek az egyesületi rangsorban az első helyen. Benedek Tibor, a vízilabda válogatott és a vízilabdacsapat kapitánya volt az egyesület 50. olimpiai bajnoka. Pekingben is csak a Kőbánya SC előzte meg úszói révén az egyesületi rangsorban a BHSE-t. 2012-ben, Londonban újra az egyesület végzett az egyesületi rangsor élén. Az egyesület színeiben nyert Londonban olimpiai bajnoki címet Szabó Gabriella, Kozák Danuta és Kovács Katalin.
Athénban és Pekingben a vízilabda szakosztály volt a legeredményesebb, hiszen Athénban 7 embert (Gergely István, Benedek Tibor, Fodor Rajmund, Vári Attila, Kiss Gergely, Biros Péter és dr. Molnár Tamás), Pekingben 3 embert (dr. Molnár Tamás, Gergely István, dr. Kiss Gergely) adott az olimpiai bajnoki címet nyerő csapatba. A vízilabdázóknál megjegyezendő, hogy a Domino-BHSE néven szereplő csapat hatszoros magyar bajnok, hétszeres kupagyőztes, Bajnokok Ligája és Szuperkupa győztes. 2010. július 1-jétől a szakosztály névadó szponzora a Groupama Garancia Biztosító volt, és a szerződés értelmében 2013. június 31-ig a csapat Groupama Honvéd néven játszott. 2013. július 01-jétől a Racionet informatikai cég lett a szakosztály névadója, és a csapat Racionet Honvéd néven játszik a jövőben.
2012-ben, Londonban a kajak-kenu szakosztály versenyzői szerepeltek a legjobban, hiszen Kozák Danuta 2 aranyérmet (2013-ban az Újpesti TE-hez igazolt), Kovács Katalin 1 arany és 1 ezüstérmet, Szabó Gabriella pedig 1 aranyérmet szerzett.